Tartalomjegyzék
Miért az enyém is Viszák?
Gazsó György:
...és ez csak egy kis része...
Rátóti Zoltán:
Azt szeretem, hogy itt megáll az idő, késlelteti az öregedést az Őrség.
Rudolf Péter:
Az Őrségbe érkező megváltozik. Jobb ember lesz. Harmóniára lel. Nem tudom miért? Ötletelhetek, de a lényeget nem tudom. Egyszerűen hordoz valamit a táj, a fű, a Kerka, a méz, a pálinka. Van valami
a levegőben , ami visszavezet valami történelem előtti időbe, valahova, ahova mindíg is vágytam. Van egy gyerekkori álmom. Ezt nem alvás közben álmodtam - nagyon is éberen játszottam a képpel.
Hatalmas, széles mezőn lovagolok, szőrén ülöm a lovat, a fű magas, távolban egy erdő sötétlik. Utam sietős. Küldetésben vagyok. Hírt viszek. Azt hiszem Mátyás / az Igazságos/ várja már az érkezésem. Fáradt vagyok. A lovam is fáradt. De nincs mese- vár a király...Ez az "álom" . Ez az Őrség. Egyszerre béke és energia.
Sulyok Gabriella:
Valamikor Viszákról csak annyit tudtam, hogy egy kis falu az Őrségben.
Szarvas József hívására az utam oda vezetett.
Soproni vagyok, egy gyönyörű vidék közelében, de az Őrségben a lankás-dombos táj elbűvöl. Olyan, mintha mindig ringatóznék. Ível, vonul, domborul s föld, a mező. Távlata is humánus és befogadó.
A tanyák között nincs kerítés. A pajták deszkafala élő rajzolat.
Viszákon a Pajta élete valóban élni segít.
Bábelőadás, Moliere, népmese, Radnóti Miklós és a képzőművészet lélegzete: képek, szobrok, népművészet.
A Tündérkertben pedig a sarjadó "ősök" új hajtásai.
Szkok Iván:
- Mert hiszen én hazajárok arra a tájra, Vas megyébe, - odavalósi vagyok a közelből.
Igen, azon a vidéken, a Gyöngyös partján voltunk vízimolnárok, már generációkon keresztül,
Viszáktól alig 40 kilométerre északra, szinte a szomszédban születtem, a Vasszécseny melletti apró, egy-utcás faluban, LIPÁRTon, -és természetesen molnárnak, gondolom magamban, - ugyanis abban az időben, a fiúk nálunk rendesen malmosok lettek, s vitték tovább az édesapa mesterségét, és hála a gyermekáldásnak , a Szkok malmok arányos, falunyi távolságra, ha a térképet nézem, akár a gyöngyszemek, mint kis vízi-erőművek voltak felfűzve a patak vízére, duzzasztóval, hatalmas tölgyfa zsilipekkel, zuhogókkal meg turbinákkal, óriási udvarral és benne szekerekkel, még bivaly-fogatokkal is !
Gyerekkoromból feltolul bennem az emlékek sokasága, a fehér házacskák díszletében, melyeket húsvétra készülődve újra kimeszeltek és alul sötétkékre mázoltak, a csorda és mögötte a csordás, az ostor hangja, ja és a valódi száz%-kos tej ( ! ), a széles út, amit mindenki, a maga portája előtt szombaton felsepert, és akkor jöttek a lányok, és szabályos vizes-nyolcasokkal elverték a port, aztán megint a lányok, de most már ünneplő templomi ruhában, vasárnap délután kart-karba öltve le s-fel dalolva korzóztak, hogy a szívem sajdult belé, hogy miért is vagyok még kicsi legény, - a szokások, hogy illendő előre köszönni, az adott szót megtartani, kóstolót küldeni a disznótorból, májusfát állítani, pünkösdölni,pünkösdi királylányt választani, aztán a virgácsolás, a locsolás, a kormozás és mikulásozás és betlehemezés, a közös cséplés, szüreti mulatság lovasokkal, vágtákkal és nagy esésekkel, meg a jó ég tudja, mi minden...gyümölcsök, aszalások a fehér vásznon, pálinkafőzés,- ártatlan gyerekjátékok.
A világháború után a nagyobb gyerekek kitaláltak egy új játékot, amit szokásuk volt játszani este. "Ruszkizás" volt a neve. Magyarul: sötétben fogócska. Leoltották a villanyt és a fogóknak, a fiúknak a vak-sötétben meg kellett megfogniuk, csiklandozniuk a lányt, lányokat, és a nevetésből kitalálni a nevét. Akkor kezdődött minden elölről , újra a fiúk lettek a hunyók, - egészen addig, amíg a felnőttek be nem jöttek.
Régen volt. Elmúlt.
De mivel, minden rosszban van valami jó is, - szokták mondani, - talán, csak az államosításnak és a kitelepítésnek tudom megköszönni, hogy művész lehetett belőlem távol a szülőföldtől.
Ma már hiába keresnénk a falumat, eltűnt,, csak a temetője maradt meg. Eltűnt a LIPÁRT tábla a posta -útról. A folyam-szabályozáskor a Gyöngyöst elvitték, a malom még egy darabig vergődött a szárazon, aztán méltóságát megalázták, téglabánya lett, elbontották. A Békás tavat betemették szeméttel, eldózerolták. A gyümölcsfákat kivágták. Megfogytak a motívumok.
Az emberek Szombathelyre ingáznak, megveszik ott ami kell. Név szerint nem ismerem őket.
Mostanában mindenszentekkor halottak napjára szoktunk csak elmenni, virággal, gyertyával, imádsággal. A családi kriptát belepte a borostyán.Tavaly már, betegség miatt nem is voltunk . Piriék vittek ki koszorút és krizantémot..
Utóbb , ahogy telik az idő és múlnak az évek, valahogy ősziesre fordult, éjszaka talaj menti fagyok vannak, pára lepi el a határt, de azért messze el lehet látni, nincs ami megakassza a szemet.
Viszák az más.
Viszákon tavasz van, jön a jó idő, minden zöldül, egy-kettőre itt a nyár.
Idén a Tündérkertben talán virágozni fognak az első fácskák ?
Nyit a Kultúrpajta-Pajtaszínház.
Visszajön a jókedv és a barátkozás, és a siker, a hit és a szent meggyőződés, hogy a munkának van értelme ! A jó szándék győzni fog a gonosz felett.
....vagyis , megint kikerekedett az esztendő, Újra vannak évszakok, mind a négy, Demokrácia van, megdőlt az "r" -betűs hónapok diktatúrája ! Leheveredünk a fűbe, énekelünk, az üveg körbejár.
Viszák , - Szarvas József és Barátai - a jó példát jelentik nekem, az újra kezdés parancsát.
Évekkel ezelőtt, Dunakeszin az új Szt.István Gimnázium év-nyitóján az ünnepi avató beszéd elmondására kértek fel. Az ünnepség elején egyszer csak hallom, recsegve- ropogva, a Himnuszt az iskola- rádióból. Azonnal kértem az igazgatót, hogy ezt a zajt állítsa le. Majd közösen, élő zene zongora kisérettel, - a diákok, a tantestület, az igazgató és én , ott torna-csarnokban, a saját torkunkból elénekeltük a Himnuszt és a műsor végén a Szózatot, - szépen.
Ott akkor egy országos mozgalmat indítottam el:
" Minden iskolai ünnepség alkalmával az épületet ÁRAMTALANÍTANI kell ! "
Kérem, csatlakozzatok a kezdeményezéshez !
Nyolc unokám van. Esténként szoktam nekik mesélni.
Elhatároztam magam egy mesekönyv kiadására, amely a Mátyás király előtti kor, - tehát Hunyadi János, Zsigmond, az Anjouk , az ÁRPÁDOK, a honfoglalás, a népvándorlás meséivel, mondáival és legendáival, az Őshaza hitvilágával volna tele, hiteles illusztrációkkal a Képes Krónikából, kódexekből, a Nemzeti Múzeum fotóival és a történelmi festészetünk reprodukcióival és kortárs művekkel díszítve, A/4 méretben, közel 150-200 oldal terjedelemben.
Befejezésül :
Viszák kis község, meglehet, de időről időre a hazai össz-kultúra végvára, fellegvára, olykor a fővárosa, ahol Szarvas József, Gaál Tamás és Csuja Imre színész- dramaturgok , hatalmas társulatuk élén fejbe kólintottak engem a találkozás élményének bunkójával.
Felelettel és barátsággal:
Szkok Iván
Varga Patrícia Minerva:
Mert már akkor is az enyém is volt, amikor még nem is láttam személyesen.
Jó pár éve olvastam a Demokratában a viszáki Kultúrpajtáról és Tündérkertről. Azonnal szíven ütött, megfogott az eszmeisége.
Egyszer összefutottam az utcán Tenk Lacival.
Hová mész?
Hegedüs Bandi Viszákon tartandó kiállításával kapcsolatban intézett ügyeket.
Viszák, hogyhogy?
Elmondta.
Ritkán fordul elő, hogy valahova be akarok nyomulni kiállítani, de ott nagyon szeretnék.
Jó-jó.
Egyszer összefutottam az utcán Tenk Lacival.
Hová mész?
Hegedüs Bandi Viszákon tartandó kiállításával kapcsolatban intézett ügyeket.
Viszák, hogyhogy?
Elmondta.
Ritkán fordul elő, hogy valahova be akarok nyomulni kiállítani, de ott nagyon szeretnék.
De komolyan, ez nekem nagyon fontos, ne felejtsd el.
Akkor gyere el egy kiállításmegnyitóra, ott lesz Szarvas József is.
Akkor gyere el egy kiállításmegnyitóra, ott lesz Szarvas József is.
Naná, hogy megyek, főiskoláskorában szúrtam ki, hogy milyen jó színész, meg akarom mondani neki.
Hogy miért az enyém is Viszák?
Mert végül kiállíthattam ott,
mert az oda tartozó emberekkel ha együtt vagyok , olyan érzésem van , mintha ünnep lenne. Ünnepeljük a normalitást és a csodálatos való világot, a színvonalat: emberi és művészi értékeket, ha csak ott vagyunk, ha csak beszélünk róla, ha csak rágondolunk, terveket szövünk.
Mert ott a Tündérkert, aminek a létrehozása sorsformáló misszió.
Mert Tenk Laci, Sulyok Gabi, Hegedüs Bandi , Szkok Iván, Verebes Gyuri képei is Viszákhoz tartoznak.
Verebes György:
Vannak különleges helyek, ahol nem én mozgok a tájban, hanem a táj mozog bennem, minden hang belül szól és minden arc a saját arcom.
Ezeket a helyeket menedéknek nevezem. Viszákon semmi sem szorul magyarázatra.
Szelényi Anna
Szia Jóska!
Elgondolkodtam én is, s szeretném Veled megosztani az érzéseimet.
Elsősorban miattad. Fantasztikus a lelkesedésed, az odaadásod, a hited, az erőd, az elkötelezettséged, az örömöd. Csodálatos dolgok amik a Te kezdeményezésedre, a s barátaiddal való összefogás eredményeként Viszákon, illetve a Tündérkertek viszonylatában az országban születnek.
A sok-sok őshonos fa, ami így fent fog maradni, s gyümölcsükkel táplálni fogják még sokáig utódainkat is, a perecek, kalácsok, amiket Évikéék olyan sok szeretettel készítenek, s boldogok, ha ez emberek jóízűen elfogyasztják, a bábelőadások, versek, a néptánc, a sok-sok fantasztikus előadás, - melyeken érezni, hogy aki adja, annak is olyan örömet okoz, mint aki kapja, - Lőrincék örömteli munkával eltöltött hetei, melyek a Tündérkert gazdagabbá tételét szolgálják, mind-mind meggyőzi az embert arról, hogy érdemes egy mindenki javát szolgáló cél mellé állni, tenni érte, mert társakra talál, s közösen minden megvalósítható.