Tündérkert Budapesten

" ...tavaly nyáron,Tenk László festőművész jubileumi kiállításán találkoztam

Jóskával, s akkor kérdeztem tőle: hogyan lehetne csatlakozni a Kárpát-medence őshonos gyümölcs hagyatékát mentő Tündérkert mozgalomhoz ? Nem várt bő másfél órás monológban kaptam meg a választ".
Így emlékszik Gallai Máté azon találkozásunkra,amikor megcsillanni látszott a lehetősége annak,hogy Budapesten életre születhet e fantasztikus gondolat.

Talán mondanom sem kell, régóta kerestem az esélyét annak, hogy ez bekövetkezzen. De azt is tudtam a kezdetektől, hogy nem elég ha csak én akarom. Kovács Gyula 2002-ben említette Nekem először e gondolatot, s 2009-ig kellett várnia, míg nálam végre "beakadt" és Avas Józsefnek, Bicó Zoltánnak is hála, megszülethetett  Viszákon az első Tündérkert. S azóta számtalan.

De mind végig  a jóakarat, a jó szándék maradt a legfőbb motiváció.E nélkül nem lehetett. Valamint a felelősség. Hogy tudatosan vállaljuk fel Kárpát-medence őshonos gyümölcs hagyatéka végtelen fajta gazdagságának mentését.  A jövőnek! Hogyan? Mentsük el Kárpát-medence valamennyi gyümölcsfáját?  Így: VALAMENNYIT !!!!?  De hát ez hogy lehetséges? És, hogy "közösségerősítő szándékkal". Közösségerősítő szándékkal menteni őshonos fáinkat? Szóval sok fogalommal kellett küszködnöm, míg végre megértettem, mint afféle érzelmiségi. Megértettem, hogy ahogyan fogynak természeti értékeink, kulturális örökségeink e csodálatos bizonyítékai, azzal arányosan fogyunk mi is. Vagy fordítva.

Így aztán e biológiai 24-ik órában megmaradásuk elősegítése már morális felelősségem. Igen. Rajtam múlik sikerül e megfordítani a trendet és trendivé tenni e folyamat segítését. Ezen az úton nagyszerű nőkkel és férfikkal járunk,s alkotunk egyre táguló közösséget.
Azt kívánom Gallai Mátééknak,Ők is gyűjtsék e lelkeket, hogy mind nagyobb esélyünk legyen nagyszüleik valamennyi ránk örökített gyümölcsfáját elmentenünk. Nem nagy dolog ám ez. Ilyenkor,  Gyümölcsoltó  Boldogasszony ünnepéhez közelegve (március 25) tessék lemetszeni egy ágat, azt vad alanyba oltani,majd kiültetni. Meg kell kérdezni nagyapától, hogyan kell ezt csinálni?  Ne hogy már, még ez az egyszerű "tudomány" is elmúljon.

Szeretettel,Szarvas Józseftől

Kárpát-medence őshonos gyümölcshagyatékának gyűjtése, mentése, átörökítése, az elmúlt évek talán legjelentősebb közösségerősítő, kulturális mozgalma. 
A néplélek számára szinte természetesnek tűnik a fához, s azon belül a gyümölcsfához való vonzalom. Egyik legrégibb gesztus, ha a nagyapa diófát ültet újszülött unokájának. Nagy szerepe volt a gyümölcsnek a családok megélhetésében, de identitásában is szerepe volt, amikor a gazda büszkén kóstoltatta atyafiaival pálinkáját, vagy a háziasszony lekvárját, befőztjét, aszalványát, vagy ecetét. Minden portának megvolt  saját, szükségletet kielégítő gyümölcsfa  gyűjteménye, így járulva hozzá a falu közösségére is jellemző hagyatékhoz.

A XVIII. század elején még  törvény védte a nemzet gyümölcs hagyatékát. Minden év tavaszán a jegyző végig járta a felügyelete alá tartozó falvakat és megszámlálta azokat. Ahol hiány mutatkozott ott büntetésre lehetett számítani. Mert a gyümölcsfa a közösség vagyona. Gyümölcse a gazdáé. Így a gazda felelőssége volt a fa őrzése, óvása, illetve átörökítése, oltás útján.
Minden családban voltak akik rendelkeztek az oltás tudományával. Ha egy legény átnősült a szomszéd faluba, biztos hogy vitte magával a kedves körtefáját. Így ragaszkodva apja kedvenc pálinka ízéhez, s egyben fenn tartva a táj gyümölcs sokszínűségét.
E sokszínűség a benne rejlő család históriákkal, magában hordozta a kultúránk gazdagítását, színességét. Dalok,versek,rigmusok segítették a kollektív emlékezetet. E büszkesége a családoknak, falvaknak, tájegységeknek nemzetnek, leképezte annak megmaradási törekvését, életörömét.
Példátlan fajtagazdagsága Európában is ritka volt. E sokszínűségnek megőrzése mindenkinek saját feladata, felelőssége és ügye volt.

2002-ben Kovács Gyula, erdész-pomológus sok éves féltő, aggódó vészjelzése kellett ahhoz, hogy az őt ismerők között néhány jó szándékú, jóakaratú emberben megszólaljon a vészcsengő.
Végzetesnek tűnő pusztulást szenvedett el hazánk gyümölcsészete. Pusztulnak, pusztítjuk azokat. Elidegenítve az egyéntől, annak felelősségétől, végóráit éli a vidék. Benne a családok, épített környezetünk, tájkultúránk, gyümölcsfáink.
Históriáink, vallás-erkölcsünk. Dalaink, meséink, regéink, táncaink. Szándékkal, vagy tudattalanul is segítve életünk tartalmi kiüresítését. Mindig van 24-ik óra. Mindig volt egy ember. Van a felismerésnek lehetősége. Ennek köszönhető, hogy 2009-ben Viszákon létre jött Kárpát-medence első "Tündérkertje", hogy ismét esélyt adjon a felismerésnek: gyümölcs hagyatékunk mentése, múltunk, örökségünk fogadása, a jelenünk üzenete lehet a jövőnek. Az ebben való részvétel a legmagasabb rendű önzetlenséget, jóakaratot feltételezve. Ez az új moralitás segíti azt az  immár  kulturális mozgalmat, minek köszönhető, hogy Kárpát-medencébe 60-ra tehető azon kertek száma, ahol e sokszínűség örömét hírelik. A legfontosabb teendőnk most a hagyaték elmentése, annak folyamatát megtartva, s aztán - persze ezzel együtt - kulturális értékeinket közösség megtartó szándékkal újra fogalmazva. Gasztronómiai kincseink felelevenítésének szándéka fontos kézműves lehetősége egyénnek és közösségnek.   

Szarvas József