Tartalomjegyzék
A nomád nemzedék szellemi műhelyei és alkotóközösségei
Nyílt konferencia a Fonó Budai Zeneházban (1116 Budapest Sztregova u 3.)
Házigazda a Hét Szabad Népművészet Alapítvány, együttműködő partner
a Kultúrpart Csoport
Időpont: nov. 19., szombat
Információ: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
A rendezvény ingyenes!
Makovecz Imre életműve ezer szállal köthető a múld század hetvenes éveiben kibontakozó népművészeti mozgalomhoz. Szellemisége, gondolatai nagy hatással voltak az úgynevezett nomád nemzedék képviselőire. Zenészek, kézművesek, táncosok éppúgy mesterüknek tekintik, mint sok építész. Életében tisztelték és hallgattak rá, megfogadták tanácsait. A szerves gondolkodás, vagy tán egy új világszemlélet kialakításában vezető szerep jutott neki. Kisugárzása, hatása az élő népművészetre ma is eleven. Ezért is kapott helyet ez a nyitott szakmai találkozó az idei Héttorony Fesztivál programjában.
Program
9:00 Vendégek fogadása, regisztráció
10:00 Kiss Ferenc népzenész: Köszöntő – Nomád nemzedék vagy nomád nemzetség?
10:30 Szarvas József színművész: Tündérkertek, kultúrpajták – Közösségépítés Viszákon
11:00 Novák Ferenc „Tata” koreográfus: A Bihari közösségformáló ereje – A táncház ötlet – Az együttesből induló koreográfusok egyéni útjai és műhelyei (Foltin Jolán, Stoller Antal, Mucsi János, Szögi Csaba és mások)
11:45 Kávészünet
12:00 Havasréti Pál népzenész: Téka táborok – Az újság – Népzeneiskola – Téka Archívum
12:45 Csernyus Lőrinc építész: Makovecz műhelyében – Vándoriskola – Az organikus turisztikai útvonal
13:30 EBÉD
14:30 Horváth László, a Fonó Budai Zeneház igazgatója: A Fonó, mint közösségi tér
15:00 Nagy Mari és Vidák István textilművészek: Kutatni, alkotni, tanítani
16:00-18:00 Szakmai kerekasztal beszélgetés az előtérben
18:00 A Meshinda együttes és Pandit Rajeev Janardan szitárművész koncertje
20:00 Makám lemezbemutató koncert
Lakatos József: Regősének, 1984 (Csernyus Lőrinc felvétele)
Makovecz Imre így emlékezett az 1978-ban elkezdett tokaji közösségi ház építésére:
„Tokaj egy más időben történt, az egy különös, a föld alól előjött, eufórikus idő volt, amelyben a társadalom informális rétege mozdult meg. De nem azok a fiatalok mozdultak meg elsősorban, akik valamilyen fajta képzettséggel rendelkeztek, hanem a kontraszelekció által perifériára szorult tömeg mozdult meg. Azt mondtuk, hogy nem a ház a fontos, hanem hogy ez a ház belül, az emberekben megépül, egy belső házzá épül. Rendszerint előadásokat hallgattak az emberek esténként, megbeszéltük azt, hogy mit csináltunk, gyakorlatokat kellett végezni ez alatt az idő alatt, és nem csak faragókról van itt szó, mert kosarat is fontak, kerámiát is égettek, meg mindenfélét csináltak, amit a kis mesterségek gyakorlásával lehet. Nagy élet folyt, és zene volt, és tánc. Tehát valami egészen különös, földalatti „Gesammtkunst Werk”-nek a világa volt ez. Annak az időnek meg kellett tennie azokat a cselekedeteit, amelyeket az az idő megkövetelt, legalábbis akik ezt észrevették, meg is tették itt, Magyarországon. Talán sokkal magasabb színvonalon és sokkal progresszívebben,mint Európában másutt. Én nagyon sokat járok a határokon kívül, és tudom, hogy ami akkor Magyarországon az emberi szívekben megjelent, az Európában a legmagasabb szinten volt. Ez a tokaji idő, tehát a hetvenes éveknek az ideje beépült a magyar történelembe. Tudom, hogy beépült. Elegendő embernek kellene lennie ahhoz, hogy azt az időt újra ugyanúgy meg tudjuk fogni, mint ahogy a hetvenes években meg tudtuk fogni, hogy az történelemmé tudjon válni.” (Lejegyezés Ledniczky Márton Nomád nemzedék c. dokumentumfilmjéből)
Nagy Mari munkája
Pajtamegnyitó Kocson, 2016. szeptember 24-én
Tisztelt Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, tisztelt ünneplők!
Először is szeretnék gratulálni e pajtaszínház gondolat gazdájának, tulajdonosának!
Elismerésemet fejezem ki nem csak neki, hanem minden jó szándékú és jóakaratú segítőjének, támogatójának, támaszának.
Munka. Közösség. Kultúra. Lokálpatriotizmus. Őshonos.
A globális, multikulturát létrehozók, hirdetők, és támogatók ezeket az értékhordozó és közvetítő fogalmakat roncsolják szívós állhatatossággal.
De szerencsére mindig vannak, akik erőt, energiát, a ránk hagyott örökségből merítenek.
Eleink nem palacsinta televízióban nézték rajongásuk tárgyait, s a show bizniszt betelefonálva is gyarapítva teremtettek kultúrálatlan celeb kultuszt.
Falunapi műsorok már nyomaiban sem kívánnak kulturális termékként, csak szórakoztató hakniként mutatkozni, jó pénzért.
Bartók Béla, Kodály Zoltán, vagy Sebők Ferenc, meséinket, dalainkat, táncainkat kultúrházakba, színházak termeibe, vagy ma már a Művészetek Palotájába mentette. Hála érte.
Parasztházainkat skanzenbe, őseink szerszámait, alkotásait múzeumokba mutatják, mint letűnt korok ma már használhatatlan emlékeit.
Mindig voltak, mindig lesznek és vannak, akik tudják közösségeket megtartani csak annak kultúrájának megtalálásával lehet.
A kultura minden ! Múltat,jelent és jövendőt összeműködtető organikus egész !
A XIX - századot követő évszázad minden nagy gesztusa kulturák elsorvasztását szolgálta.
E század talán felismerte esélyét.
A kultúra mindíg építés, és soha nem rombolás.
Egy pajtában eleink munka után passiót, színjátékokat, táncmulatságokat rendeztek.
Megadva a munka örömének szakrális ünnepeit.
A kultúra nem közönség előtt zajlik, de közösségben terem, ott teljesedik ki közös élménnyé.
Ahol, ismerik a gyütt- ment fogalmát, ott félik az őshonost, a mienket.
Aki ma Pajtaszínházat épít, az a múltat is fürkészi.
Tudom, Kocs közösségében sokan hisznek a kultúra közösség megtartó erejében.
A hagyomány és hagyaték megőrzésének, és tovább adásának parancsában.
Tudom, mert láttam.
Sokan vannak Önök között, akik látták e kezdeményezés egy előképét Viszákon.
Remélem kölcsönös örömmel mutathatjuk egymásnak a műtermekből kimentett, magunk munkálta élményeinket, pajtáinkban, Tündérkertjeinkben, visszamentett értékeinket.
Biztos vagyok benne, hogy sok öröme lesz e közösségének e bukolikus térben.
Kívánom, hogy mind többen fogadják be, töltsék meg tartalommal, e nagyszerű kezdeményezést.
Szeretettel gratulál és üdvözli Önöket:
Szarvas József
Tisztelt Szarvas József!
Szemes Dóra és Szemes Péter
Tenk László Óbuda díszpolgára lett !
Tenk Lászlót - aki 2007 óta szervezi a Kultúrpajta képzőművészeti eseményeit - Óbuda díszpolgárává választották.
|
|
Drága Lacikám ! Először is , szeretettel gratulálok magam és szeretteim nevében ! Köszöntelek kedves barátom. |
