Drága Lacikám !

Először is , szeretettel gratulálok magam és szeretteim nevében !
Mostantól Óbuda díszpolgára vagy !
Ízlelgetem.
Ez fantasztikus !
Csak azért nem kaptam fel a bejelentésre telefonomat, mert néhány napja megnémultam.
Szó szerint.
Lacikám !
2002- óta ismerlek.
Abban az évben,a Nemzeti Színház nyitó előadása alkalmából , kaptam Ilikétől ajándékba egy festményt Tőled.
Te a kép mellé küldtél egy katalógust.
- Nem vagyok író, de megpróbálom érzékeltetni mi történt azután.
Azon kaptam magam,hogy  minden reggel,vágytam a Hegedűs - Révész sarki harmadik emeleti panel lakásunk erkélyére.
Valódi ünnepek voltak azok a reggelek, amikor kávé- cigi mellett hónom alatt a katalógussal kiülhettem beszélgetni Veled.
Különös dialógus volt az.
Nem tudtam ki az akivel beszélgetek, azt éreztem, hogy jó ember.
Olyan akitől bátran lehet kérdezni.
Egy kép !
Nem nevet ki.
Pedig csupa olyan kérdések voltak azok, melyeket meg sem illett volna kérdezni egy felnőtt , ivar érett színésznek, aki  épp most játsza, Madách Imre : Az ember tragédiája egyik főszerepét, az új Nemzeti Színház nyitó rendezvényén.

- Szervusz Budapest !
Így köszöntem 1983 tavaszán a  Nyugati pályaudvarról kilépve,szemben a Skála Coop - al.
És 2002-ben mintha halkan visszaköszönt volna valaki.
Persze igen, az eltelt évek hozzá segítették fülemet a látáshoz és szememet a halláshoz.
Egy katalógust nézve k.e.z.d.t.e.m  é.r.t.e.n.i.
Egy fa csoport.
Egy gyárudvar kéménnyel.
Egy út Balaton felé.
Sehol senki.
De nem vagyok egyedül. Budapesten .
Sehol egy ember és mégis érzem nem történhet semmi baj, mert valaki , egy kép ( fotón) úgy súg, mint a szél,vagy mint a nap,mint az eső.
Hányszor halottam már :
" nem lesz belőled semmi",
" mit képzelsz magadról ?",
" nagyon rosszul gondolkodol",
" nagyon szorgalmas, de tökéletese hülye",
"ugye  ezt nem mondod komolyan ? ".

De néztem a képeidet,és beszéltem hozzád.
Volt mondanivalóm !
Ha jól visszagondolok, visszaérzek, mintha csak biztattál  volna : bátran !

Köszöntelek kedves barátom.
Nagyon büszke vagyok, hogy ismerhetlek és szeretlek!

"  Tábornok urad"