Kedves barátom!

Itt Viszákon szakad az eső, máskülönben csend van, a kakasok csendben lapítanak, Katinkáék alszanak. És ma egésznap csend lesz. Jutka, Évike, Viktor, Zsuzsa, Melinda is, ha ránéz az órára, sem arra gondol, hogy mit főzünk, sütünk ma a kemencében.

Kékcseiek is haza értek kb. hajnali 4 órára, hogy azután  már munkahelyükön dolgozzanak. ( most 7 óra ). Kakasok nem hallom!
De ebben a nagy, kékcsei, devecseri, galgahévizi, viszáki csönben bent lüktet valami együtt érzett, együtt játszott, együtt csinált élmény, ami a mienk, amit még sokáig emlegetünk.
- Na Jóska, most légy ügyes.
- Most találj rá egy frappánsat!

 
Addig is az eső szakad, néhány pogácsa, minden abrosz, Katinka játszó terítője elázva.
Hatalmas műanyag tányér, pohár kupac emlékeztet arra, hogy mennem kell Tamáshoz műanyag zsákért.
Dehogy arra gondolok!
Hanem a mögöttünk hagyott csütörtökre, péntekre, szombatra és vasárnapra.
Ahogy csütörtök éjjel zengett Derecske fiainak, lányainak hangja a viszáki éjszakába.
Pénteken hajnali 1 órakor Kékcse mutatott, népdal kincsünk kiapadhatatlan forrásából, az aludni készülő Viszáknak válogatást.
Ha péntek esti Kékcse - Viszák népdal párbajra gondolok most is könny szökik.
Elfáradtunk!
Zsófika alszik, én tegnap éjjel már nem pakoltam el.
Minden elázott!

Mégis hálatelt szívvel tűnődöm.
Mert a Pajtaszínház és Galéria feladat gazdája úgy nem tehet, hogy e hosszú hétvégét tanulság nélkül hagyja!
Hogy kezdődött?
Januárban Pajtaszínházak találkoztak a Nemzeti Színházban, az NMI, az MMA, NKA, a Teátrumi Társaság, Hoppál Péter személyes támogatásával.
És azért!
Nem, hiszen 2007-ben Bajánsenye Kerkabarka együttese már volt nálunk.
Nem azért!
Lehet, hogy amikor 1975- ben megalapítottuk a debreceni vágóhíd Húsosok együttesét s tovább tanulási szándékkal  később jelentkeztem Tóth Dénes Unió munkásszínbe már abban volt valami hosszú táv kezdet?
Sorolhatnám, hiszen persze hogy úgy van!
De nincs az a rendezői elv, szándék és pénz, ami képes volna azt előre kicentizni, ami olyan magától érthetőn megtörtént mondjuk vasárnap reggel, mikor is Kékcse birtokba vette birtokomat, benne a sparheltet, kemencét, és a viszáki asszonyokkal kiegészülve sütöttek- főztek.
Ha nem Úgy  lett volna minden, ez - ahogy mondani szokták - nem jöhetett volna létre.
Na Jóska, hogyan tovább?
Jövőre lesz 10 éves a viszáki Pajtaszínház és Galéria!
Most veszem észre megint rákezdett esni.
- Kakasok ne hülyéskedjünk 8 óra elmúlt!
- És akinek nincs órája?
Ja, hogy nekem sem kell még felébrednem abból a kábulatból?
Na akkor csak pihenjünk, megérdemeljük.
Sebestyén Aba sem indult még el Marosvásárhelyre.
Tenk Laciék is nyugodtan reggelizhetnek Kálmánéknál, mert szakadó esőben nem lehet képeket pakolni.
Dőljünk hátra, hunyjuk be a szemünket, és higgyük el: történt valami Viszákon 2016 július 21-24 között.
A Pajtaszínházban.
A Tündérkertben.
Velünk.