Tartalomjegyzék
2016. Júliusi kiállítónk: Szántó István 1978.09.12.
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., 06305733540
Tanulmányok:
2011- DLA képzés, Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, Festészet
2003-2009 Akademie der bildenden Künste Wien, Kontextuális festészet
2001 Glasgow School of Art, Art Photoghrapy department
1997-2003 Magyar Képzőművészeti Egyetem, festő és vizuális nevelés szak
Válogatott egyéni kiállítások:
2016 Formába kerekedett világ, Szombathelyi Képtár
2015 Ornamentika, Nádor Galéria Art and Med Kulturális Központ, Pécs
2014 Votív, re:public Galéria, Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék, Pécsi Tudományegyetem, Pécs
2011 Máz, Spiritusz Galéria, Budapest
2011 Formaterem / Alkalmazott Művészeti Intézet – Nyugat-magyarországi Egyetem / Faipari Mérnöki Kar, Sopron
2006 Múzeumi rituálé, Szombathelyi Képtár
2003 K.A.S. Galéria, Budapest
2001 Múzeumi rituálé, Aula, Magyar Képzőművészeti Egyetem
Válogatott csoportos kiállítások:
2016 Konstelláció 77·78 , Festőterem, Sopron
2015 5. Textilművészeti Triennále, Szombathelyi Képtár
2015 Az intimitástól a közszféráig, Művészetmalom, Szentendre
2014 Összefonodás, Zsolnay Kulturális Negyed, m21 Galéria, Pécs
2014 [csend] – Egy Holkauszt-kiállítás, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Müpa Budapest
2013 Eau de Couleurs - csoportos kiállítás, Várfok Galéria, Budapest
2013 PTE Művészeti Kar Doktori Iskolája Archívumának kiállítása, Zsolnay Kulturális Negyed, m21 Galéria, Pécs
2012 Kontrasztok vonzásában, Várfok Galéria művészei, Reök-palota, Szeged
2011 Art BLOKK Galéria, Corvin Plaza, Budapest
2011 Tihany ArtPLACC, Spiritusz Galéria
2010 Phantastische Kunst aus Wien, Panorama Museum, Bad Frankenhausen, Németország
2008 „embody”, Akademie der bildenden Künste Wien
2003 MEO Art Fair, Budapest
2001 Fotogram, C3 Galéria, Budapest
Díjak:
2012 Elismerő Oklevél a Pécsi Tudományegytem rektorától a Művészeti Kar javaslatának alapján
2012 PTE Tehetség Kutató Program díja
2005 Kiss Sándor Díj
2002 Erasmus Ösztöndíj, Glasgow School of Art
2000 Corpus Hungaricum II. Díj
1999 Balló Ede Díj
Szántó István
„Formába kerekedett világ”
Munkáimra jellemző a tárgyi folklór használata azon belül leginkább a vallásos népművészet tárgyi emlékei valamint a kisajátítás művészete. Munkáimban megjelennek például a fogadalmi tárgyak képzelet gazdagsága, papírkivágások sokfélesége, mézeskalács és votív tárgyak ütőfáinak formagazdagsága, az árnyjáték, az áttört fatábla betétek változatossága, a szimmetria fogalma.
A hagyományos alkotásmód mellett más műfajokkal (pubilc art) is kísérletezem, amelyek szorosan kapcsolatodnak a kortárs szenzuális képzőművészethez.
A kiállítás fő témája a népi kultúra tárgyi emlékeinek megjelenése a képzőművészetben. Alkotómunkám közben a népi kultúra tárgyi emlékei közül figyelmem a fogadalmi tárggyal létrejött misztikus erőátvitelre irányult. E témában való elmélyülésemet személyes tapasztalatim inspirálták. Közeli hozzátartozom súlyos szívműtéten esett át. Az ő felgyógyulásáért készítettem több fogadalmi tárgyú munkát, melynek kiemelkedő első darabja volt a Viaszágy című munkám.
Hogyan jelennek meg a népművészet tárgyi emlékei és a paraszti vallásos tárgyi világ a kortárs művészetben?
Számomra legkézenfekvőbb a magyar képzőművészben megjelenő tárgyi folklór vizsgálata, de emellett érdekel a népművészet szerepe más nemzetek képzőművészetében is. Kiállításomban megfogalmazódik, hogy a népi kultúra emlékeinek, milyen szerepe van, hogyan kell utólag beemelni, felhasználni vagy helyesen idézni újabb művekbe. Munkáim lényege: népművészet mint kulturálsi minta megjelenése a kortárs képzőművészetben.
A kiállítás címe, Lesznai Anna szerteágazó népi motívumokat megelevenítő ornamentális életművére utal.
T.ART alapítvány és a Tárt -kert közösség közös tárlata - Viszák, 2016 június 24-25.
Néhány szó a "T.art kert" művészcsoportról
Viszák, Pajtaszínház és Galéria. Ezek a szavak összeforrtak Szarvas József nevével.
A galéria indulása idején megkért Józsi, hogy segítsek a kiállítások szervezésében. Szakmabeli kapcsolataimat felhasználva, elsősorban a T-art Alapítványt támogató művészek közül, egyre több kollégát vettem rá, hogy vállaljon közösséget céljainkkal és állítsa ki műveit Viszákon. A művészek kiválasztásánál és felkérésénél a minőségen kívül arra figyeltünk, hogy műveik a pajta hangulatával, puritán egyszerűségével összhangba legyenek. A "T.art kert" müvészcsoport tagjai az elmúlt évek kiállítói, akiknek munkái már megtalálhatóak a Galéria gyűjteményében és nyaranta az állandó kiállításon is.
Eddigi kiállítóink: Hegedüs Endre, Horváth János, Horváth Nóra, Sulyok Gabriella, Stremeny Géza, Szkok Iván, Tenk László, Varga Patrícia Minerva, Verebes György és ez évi új meghívottunk: Szenteleki Gábor. u.i.: Azóta kiállított még Atlasz Gábor.
A T.ART alapítvány kiállító művészei
a "T.art kert" művészcsoport alkotásaiból
T-Art Alapítvány és T-ÁRT KERT csoport megnyitószöveg
Viszák – 2016. június 24
A T-Art Alapítvány
A T-Art Alapítványt a rendszerváltás idején Tenk László festőművész és néhai felesége hozták létre. Az ő kezdeményezésükre, de már akkor is számos művésztárs támogatásával jött létre a szervezet, azzal a céllal, hogy egy kortárs képzőművészeti gyűjteményt hozzon létre. Miután a Képzőművészeti Alap megszűnésével az állam szerepe visszaszorult a képzőművészeti szféra területén, a képzőművészek helyzete – a műterem-lehetőségektől, kiállítói, érvényesülési, értékelésbeli és anyagi szempontból – teljesen megváltozott. Abban az adott helyzetben a magyar kortárs képzőművészek számára ez a változás – a szabad üzenetközvetítés pozitívuma mellett, azonban – óriási nehézséget jelentett. Hiába vették át az állam szerepét új szereplők – gyűjteményeket építő vállalatok, magán műkereskedők, üzletemberek – a kortárs képzőművészet iránti széles körű érdeklődés még egy jó évtizedig váratott magára. Nem létezett publikus kortárs gyűjtemény, a Magyar Nemzeti Galéria még nem állította ki a ’45 után készült műveit, a közönség számára ismeretlen volt egy fél évszázadnak a művészettörténete, akkor még nem készültek átfogó művészettörténeti feldolgozások sem a ’45 utáni magyar képzőművészetről. A Ludwig Múzeum gyűjteménye a házaspártól kapott pop artos anyaghoz alkalmazkodva kezdett el növekedni egy bizonyos irányt képviselve.
Ennek a hiánynak a pótlását tűzte ki célul a T-Art Alapítvány. Az évek során az alapítvány küldetésével mintegy 120 neves, díjas művész azonosult, majd vált a szervezet tagjává. A tagok ajándékaiból, adományaiból mára egy közel 500 darabot számláló kollekció jött létre. A gyűjtemény grafikai anyaga gyakorlatilag a teljes periódust, a 20. sz. 2. felének világhírű magyar grafika-művészetét felöleli!
A gyűjtemény-gyarapítás és az anyag bemutatása, kiállítása mellett az alapítvány kortárs művészeket bemutató, hiánypótló kiadványokat jelentetett meg Paletta-sorozat címmel, majd még komolyabb, súlyosabb egyéni albumokat, a Kugler-könyveket adta ki fantasztikus képi anyaggal ellátva
Tenk László saját műterme, galériaként, éveken keresztül 100 fős kiállításoknak adott otthont. Ezzel egy időben az alapítvány az ország nagyvárosainak reprezentatív helyszínein mutatta be a gyűjteményét. A ’90-es évek második felében a szolnoki MOL Galériában havonta új tárlattal jelentkező kiállítás-sorozatot rendezett. A továbbiakban a gyűjtemény kisebb-nagyobb szegmense vándor-kiállításként szerepelt az ország különböző városaiban, majd 2005 óta az alapítvány az Óbudai Kulturális Központban állandó kiállító egyéni, gyűjteményi, tematikus grafikai és a Festészet Napja rendezvényhez kapcsolódó éves tárlataival. Emellett a nemzetközi művészeti életben is megnyilatkozott: Amstelveen-ben, Dortmundban, Jesolo-ban, és a kanadai Edmontonban is járt a kollekció. Az alapítvány missziója az is, hogy újra teremtse a képzőművészet közösségformáló erejét, ezért önteltség nélkül állított ki mindig is művelődési házakban és iskolákban.
A TÁRT KERT kiállítás alkotói
Szarvas József viszáki művészi és mecénási tevékenysége hamar párra talált a T-Art Alapítványban és Tenk László személyében, hiszen – noha különböző művészeti ágakat képviselnek - a két alapítót és művészkörüket hasonló alapelvek vezérlik.
A T-Art Alapítvány gyűjteményi karaktere, művészetszemlélete eltért attól a művészettörténeti, esztétikai szakmai kánontól, ami működésének időszakában a művészeti szférában jellemző volt. Azt is mondhatjuk, hogy bizonyos fokú szembenállás volt jellemző rá. Az alapítvány esztétikai profilja az általános múzeumi, profitorientált és magán gyűjtési metódusokat kiegészítő, azok mellett – részben azokkal szemben –, az azokból kimaradó kört gyűjtötte, dokumentálta, reprezentálta, és mutatja be ma is. Mely bár stilisztikailag sokrétű, de egy jól körvonalazható értékrendet, esztétikai koncepciót sugall:
egy a nyugati, és általában véve a trendiségtől tartózkodó;
a nemzetközi igazodást és a progresszív szemléletet mint kizárólagos értéket óvatosan kezelő;
nem feltétlenül figurális, de alapvetően a magyar, ábrázoló indíttatású festészeti, grafikai hagyományokon nyugvó;
az expresszív kifejező erőt preferáló,
a kísérleti jellegű művészetet kritikusan kezelő,
a méltatlanul mellőzött művészeket menedzselő szemléletet.
Ez a szemléletmód köszön vissza festői nyelven az itt látható TÁRT KERT csoport alkotásain.
Atlasz Gábor festményén egy egyszerű szobát látunk. Munkáinak gyakorlatilag a fele ugyanezt a szobát ismételi, monomániákusan, sorozatként. Mi nézők messze vagyunk a motívumoktól, a szoba túloldalán egy régies asztal áll, padokkal, a bútorok fölött ablak. Az ablakon át pedig beömlik valami furcsa dolog a szobába, és kavarogni kezd a földön – hogy ez víz, festék vagy fény, azt nem is lehet olyan könnyen azonosítani. Nem véletlenül. Atlasz Gábor képe érzéki és nagyonis materiális. A felület, a festék maga látványos, finom és ínycsiklandozó. Szinte ujjával lehúzva megkóstolná az ember, mintha a festék tortakrém lenne. Mert ezek a színek illatokat és ízeket sugároznak, és az élet szépségeire, és élveznivalóira hívják fel a figyelmet. Gábor képe állásfoglalás a festészetről, és a művészet mibenlétéről, arról, hogy a festészet igenis anyagból, a festékből áll, és urambocsá: élveznivaló.
Varga Patricia Minerva alkotásai expresszíven, indulattal fogalmazott, a színek - különösen a sárga, a vörös, a fekete - erős kontrasztjára épülő festmények. Leggyakoribb motívumuk az ívelt domboldalon megjelenő, örvénylő, erőteljes sárgával festett, napizzított szikkadt gabonamező, melyen hol álló, hol vonulni látszó koromfekete, sziluettszerű, baljós hangulatot árasztó lelkek ősi, mitikus kőépítmények felé tartanak.
„Patrícia, miért pont sárga?” Amikor feltesszük ezt a kérdést Varga Patrícia Minervának, olyankor azt szokta válaszolni, hogy „nem tudom, azért sárga, mert nem kék”. Igen, a sárga ilyen. Egyenes, egyértelmű, nem kertel, nem szereti a hülye kérdéseket. Őszinte, szókimondó. Nem lehet a sárga mellett csak úgy elmenni. Nem lehet nem észrevenni. A Sárga mindent leszed maga mellől a falról. Intenzív, tüzes, erőteljes, egyszer napsárga, fényes, nyárias és finom meleg, máskor megosztó, provokatív, figyelmeztető és vészjósló, mint minden, ami sárga és fekete. A sárgába nem lehet finomkodó átmeneteket festeni. A sárga vagy ízig-vérig sárga, vagy nem sárga, hanem mondjuk kék.
Hegedüs Endre személyes és művészi koncepciója, művészeti attitűdje: a csendesen visszavonuló harsogó festőiség. Hegedűs Endre morális elkötelezettséggel, cezanne-i állhatatossággal és a művészeti kritika iránti teljes közönnyel, évtizedek óta ragaszkodik bizonyos témákhoz – a régi vanitas csendéletekkel rokon értelmű halas képekhez, a portréhoz, a tájképhez, újabban pedig az utolsó, amortizálódó dunai hajókhoz -, és mindentől független egyéni stílusához. Hegedüs minden ecsetvonása, gesztusa érzelmi töltést, esztétikai értéket, felületi-fakturális izgalmat, dinamizmust, érzéki élvezetet, művészi üzenetet hordoz. Ecsetvonásai, együtt jelenítik meg a nyári nap tüzét és az éjszakai szorongás jegét. A harmóniát és a káoszt. A vitalitás és a romlás ellentmondásait, a befelé fordulás békéjét és a magány félelemét. A színek egyszerre gyönyörű és őrjítő orgiáját.
Verebes György olyan hangsúlyt ad a kezeknek és az arcoknak, és olyan állapotokat idéz meg velük, ahogyan csak egy gyermek tud gyönyörködni a szeretett kéz különös részleteiben . Eközben Verebes György alkotásai az ember lelkének legmélyebb, legvadabb őserőit őrzik (a folyó erejét, az ifjúság erejét, a kamaszok erejét, a föld erejét, a szél erejét, az éjszaka erejét, a nagyon vártak erejét) finoman, megszelídítve azokat, hogy ki ne törjenek, el ne szabaduljanak, csak erőt adjanak. Beszélnek a múltjukról, az egyszerre lehengerlő és ugyanakkor félelmetes, romboló hatalomról, ami bennük lakozik, és álmodnak a jövőről, nagy tettekről, az arcot melegítő, remélt fényről. Hol félelmetes-öntudatosan a túlvilágból előtűnnek, hol csendben-ködben egy másik világba eltűnnek.
Sulyok Gabriella munkáit hadd jellemezzem a művésznő saját szavaival. „Vallom, hogy a rajz erkölcsi tartás, hitvallás, vélemény. Hiánya mindent elárul. Nem imitálható. Éles bizonyítéka jellemnek, arculatnak, tudásnak. Nem szakmai kérdés, fontosabb: talpon maradás, hűség, tisztánlátás és bátorság. A rajz: jóra törekvés. A rajz és a rajzoló méltó a nagy kísérletre: a valóság lényegének, mélységének a láthatatlannak is – a megérintésére.”
Tenk László képei - bizonyos értelemben – magukban hordozzák a táj-ábrázolás egész történetét, és nyilvánvalóan bizonyítják azt a gondolatot is, hogy a feléledő régi műfajok között ez fejezi ki leginkább a művész személyiségét és komplex világlátását. Munkáinak sajátosságát, különösségét és valódi értékét azonban – véleményem szerint – az az őszinteség adja, amellyel a művész a műfajhoz hozzányúl, és az a varázslat, ahogyan a kezében a tájműfaj és egyáltalán az ember és a természet közötti kapcsolat konvencionálissá koptatott tartalmai visszanyerik eredeti hitelességüket. A Tenk-képek őszintén vállalják a látott valóság vizuális élményének jelentőségét, őszintén nyilatkoznak a természetben rejlő Szépség lenyűgöző erejéről, és nyíltan szólnak a festészet eredendő szépségeiről is: az ecset könnyed virtuozitásáról, a festék érzéki materializmusáról.
A teremtő erő emberi és szakrális mélységeiről.
