2009-­ben létrehoztuk Kovács Gyula Kárpát­medence végtelen fajtagazdagságú gyümölcs hagyatékát mentő gondolatának első kertjét, a viszáki Tündérkertet.

Tündérkertek célja és feladata: "Megőrizni a régi helyi fajtákat, a hozzájuk tartozó meséket, legendákat, gasztronómiát, és az ott élő ember örökségét."

2010-­ben került a mozikba Rudolf Péter: Üvegtigris III. Tímár Péter: Zimmer Feri II, Gyöngyössy Bence: Papírkutyák.

Művész, aki személyében hordozza kulturális azonosságát, lemond közösségerősítő feladatáról, árulóvá, műtárgy, amely kilép a dialógus keresés folyamatából, s nem keresi az együttműködést saját belső köreivel, az lehet művészet, képviselhet nagy színvonalon minőséget, de lemondva kultúraközvetítő szerepéről, áruvá, szakma, amely lemond saját tradícióinak ápolásáról, hagyományairól, kötődéseiről, ikonjairól, s a múltat eltörlő radikalizmussal lép fel kulturális kötődéseivel szemben, rombolóvá válik.

Egészséges feladat megosztásban, lehet színház: bulvár, kabaré, operett, musical, politikai, művész, polgári ­ radikális vagy Nemzeti, kőszínházi, vagy alternatív, társulati  vagy független, de nem lehet, hogy lemondva a a szolidaritás erkölcséről, érték választásában SÉRTSEN, Kulturálatlanul, erkölcs nélkül más társulatokat. 

Erre lettek példák a színház művészetet ért önsorsrontó, sértő, bántó, önemésztő  közelmúltbeli események is.

Schwajda György, Jordán Tamás, Alföldi Róbert után 2013 júliusa óta a Nemzeti Színház vezérigazgatója Vidnyánszky Attila.

 És akkor most a viszáki Pajtaszínház és Galéria, valamint a  Tündérkertek értékteremtő históriájáról.

Amikor 2002­-ben Kovács Gyula, Rátóti Zoltánon keresztül hívott Pórszombatra, az  elpusztult falvak emlékére állított hatalmas tölgyfakereszt szentelésének ünnepére, még  nem tudtam, hogy ott maradtam a kereszt alatt. 

Sok éven át csak azért utaztam az általam Budapesttől 260 kilométerre vásárolt viszáki  nyaralómhoz, hogy lenyírjam az 1600 négyzetméternyi kertem füvét. Míg egyszer átjött  Pungor Robi szomszédom és azt mondta:

­ - Na művész úr, mostantól, amíg én vagyok a szomszédja, én fogom nyírni a füvét!

­ - És addig én mit csináljak?

­ - Az engem nem érdekel!

2005­-ben megkérdeztem egy magas, szemüveges, viszáki fiatalembertől:

­- Nem akarsz te polgármester lenni?

­- Akkor Te mit csinálnál?

Így 2007. március 15-­én 10 órára ünnepi díszbe öltözött Viszák. Pontban 11 órakor megnyitottam az "Üzenet a Nemzeti Színházból" címmel rendezett, az új Nemzeti  Színházat bemutató plakát kiállítást a viszáki faluházban. Beszédemet azzal zártam: "ne  reménykedjetek, én nem gyüttment vagyok, hanem gyütt!” 4 órával később, 260  kilóméterrel arrébb Budapesten, a Nemzeti Színházban, a Holdbeli csónakos előadása előtt oda súgott Kaszás Attila: ­ - Milyen volt? ­  -Fantasztikus!

-"Barátom, úgy látszik nekünk ez maradt. Neked Viszák, Nekem Zsigárd." Amikor néhány  nap múlva elment, döntöttem. A jóakarat elementáris energiája elindított egy minden  epizódjában szerethető folyamatot.

Azóta Viszák és Zsigárd testvérfalvak, Felvidék és az Őrség között számtalan kulturális  csereprogram valósult meg. Létre hoztuk Felvidék első őshonos gyümölcshagyaték  kertjét, az Attila kertet, róla elnevezett Alapítvány segíti gyermekei boldogulását, az  általam létre hozott, szintén az ő nevét viselő kulturális hagyatékőrző egyesület szervezi a  viszáki Pajtaszínház és Galéria programjait, valamint segíti a Tündérkert mozgalmat. 

Krisztiáni Sándor, fiatalon elhunyt szobrászművész Attila portréja a Pajtaszínház falán utal szellemi hagyatékőrző szándékomra. De rangos szakmai díj, s a Nemzeti Színház  egyik terme is hirdeti, hogy járt közöttünk egy nagyszerű férfi. 

2007. július közepén útjára indult sok­-sok megálmodott álom.

Október 23­-án felavattuk a Viszákról igaztalanul elhurcoltak emlékművét.

Jött kiállítani Kovács László fazekas barátom Kalocsáról, hogy aztán egy év múlva megépítse az azóta nélkülözhetetlen kemencénket. 

És "brahiból" jött Tenk László! Hogy aztán – ma már T.art kert közösségként emlékezetes tárlatokkal hitelesítsék összművészeti, kulturális összeműködést segítő munkánkat:  Sulyok Gabriella, Szkok Iván, Hegedüs Endre, Varga Patrícia Minerva, Verebes György,  Horváth Nóra, Horváth János, Szenteleki Gábor. 

"Őrség a Pajtában" címmel rendezünk minden évben kézműves kiállításokat, benne e  csodálatos tájegység kitűnőségeivel: Sibinger Miklós fafaragó, Zsilinszki András,  Kanyóné Anikó, Róka Kata, fazekasok. Közreműködnek: Cservék László citera  együttese, A Béri Balogh Ádám néptáncegyüttes, a Boglya Népzenei Együttes, a viszáki,  felsőmaráci asszonykórusok, a celldömölki Soltis Lajos Színház és a szombathelyi  Mesebolt Bábszínház.

A gondolat támogatói: Felvidékről Gál Tamás Csavar Színháza, Écsi Gyöngyi  Bábszínháza, Berecz András, Jordán Tamás, ­ Radnóti Miklós, József Attila, Weöres  Sándor, Nagy László estjeikkel ­ Blaskó Péter, Venczel Vera, Hobo, Szávai Viktória,  Szarvas Dávid, Csuja Imre.

A magyar dal napján Béres József: Szép magyar ének című daloskönyvéből rendeztünk  közös éneklést.

2009­-ben megszületett a viszáki Tündérkert, Kovács Gyula több mit 30 év fáradhatatlanságának bizonyítéka.

Életem egyik legmegrendítőbb élménye. 

Közösség erősítő szándékú kertünk viszáki filozófiáját Bicó Zoltán tanító úrnak  köszönhetjük.

Mentjük Kárpát­medence végtelen fajtagazdagságú gyümölcs hagyatékának viszáki  epizódját úgy, hogy minden elmentett őshonos, oltott gyümölcsfának viszáki, illetve  Viszákról elszármazott gyermek gondnoka legyen és minden esztendőben annyi  gyümölcsfát ültetünk a kertbe, ahány gyermek előző évben a faluban született. Az akkor  kiültetett 52 gyümölcsfa mellett ott állt 52 család. Megértettem: a Pajtaszínház és Galéria  lassú és alázatos munkával csak akkor tudja betölteni a közösségben elfoglalni  szándékozó helyét, ha képes hozzájárulni annak hagyományaihoz, szellemi, épített  hagyatékához, azok őrzéséhez, erősítéséhez, mentéséhez. Világos lett számomra, hogy  új értékek létrehozása lehet vállalásom mozgatója. Olyan új értékeké, melyeknek  gyökerük, múltjuk, históriájuk van. Olyan érték teremtő szándékot szabad kiteljesíteni,  amely joggal vált ki örömet, büszkeséget a közösség tagjaiban.

És születtek, születnek Kárpát­medence közösségeiben Tündérkertjeink. Ma már több, mint 100 hagyatékőrző kert ünnepli elmentett örökségünket.