Azzal a szándékkal dolgozom: a kultúra nem más, mint közösségben végzett emberi  össze­működést segítő tevékenység.

A Pajtában továbbá: Erkel: Bánk bán, Kacsóh: János vitéz, Arany János: Toldi, Vörösmarty: Csongor és Tünde, Petőfi: A helység kalapácsa, Arany János: Nagyidai  cigányok és a Csokonai: Dorottya, CANTEMUS, Söndörgő, Muzsikás, Góbé, Dresch  Quartett, Ghymes, mert Kodály és Bartók országának tündéri kertjeiben nem  hiányozhatnak a néplélek dalai.

Volt kiállítása Simon Attila, Kaiser Ottó fotóművészeknek, U Nagy Gábor építésznek és  2011­-ben Csernyus Lőrinc építésznek, hogy kezdeményezésével elkezdődjön a viszáki  Tündérkert költői kert arculatának alakítása. A Makovecz Imre által alapított Kós Károly  Egyesülés vándoriskolásai és főleg építészhallgatók megépítették a Tündérkert csillagát,  a Börü­t (patakon átívelő gyaloghíd) és építik a Kemencekápolnát.

Megkérdezték Csernyus Lőrinctől: ­ egy kemencét hogy hívhatnak kápolnának? Mire ő: ­  mégsem nevezhetjük székesegyháznak.

A Nemzeti Színház ­ Pajtaszínház és Galéria ­ Tündérkertek hármas útját járom. Bennem összeérnek. Azt hiszem a "Ki vagyok? Honnan jöttem? Mit akarok?" kérdés hármasra így tudok válaszolni szüleim emlékének, testvéreimnek, gyermekeimnek,  unokáimnak, mestereimnek, a színházat szeretőknek, Viszákiaknak, az Őrségieknek.

Amikor azt kérdezte Bancsi Katalin tanító néni: "Mi leszel, ha nagy leszel?" és 1968­-ban azt válaszoltam "népművelő, vagy táncdalénekes", így visszagondolva: tényleg.

Szarvas József