Tartalomjegyzék
Emlékezés a 2011. június 4-i ünnepségre
Mottó:
"A magyar kultúra és művészet gondozása, -
az ügyért való eszményi lelkesedés, a cselekvő segítség -
az nemzeti nagyságunk, önállóságunk és szellemi függetlenségünk legfőbb emeltyűje"
Kölcsey Ferenc
Beszámoló a Kultúr-pajtából, és az ősi világkerék, tündérrózsa archemotívum magyarázata és megfejtése.
A térképen megkerestem Viszákot.Rátaláltam messze a nyugati határszélen, Dél-Vasban, az Őrségben, a világvégen.
Elgondoltam, odamegyek, és majd ottan kiülök a Föld peremére, mezőszélre, s lelógatom lábamat az égbe.
Odaérve nyomban láttam, a világ közepén Viszák van.
Úgy kell érteni, hogy Viszák különös világa, virág-kelyhe otthont ad a tiszta érzéseknek, gondolatoknak, lelkiismeretnek, barátságnak, jókedvnek és hazaszeretetnek.
A magányos utak vándorait életre-szólóan bolygópályára hívja, vendégeit ünnepnapokon a szívére öleli.
Szarvas József Kultúrpajtája origója, tengelye a köré rajzolható színes körnek, - amelynek játékos ívei, - körbekarikázva a hazai tájon, mágikus jelet von. Az archaikus rózsa kör-virágok az ősidők humuszában gyökereznek
Általánosak a fafaragásokon, Dunántúlon a ládákon, használati tárgyakon és távolabb a székely-kapukon.
Az életet adó Nap ábrázolása termékenység szimbólum. A Nap kultusza emlékeztet az évszakok és nappalok újjászületésére, s így a napmotívum ma jelképe és címere lehet a nemzeti összetartozásnak. A neve legyen ezentúl " TÜNDÉRKERÉK."
Jó vonat híján autóval mentünk. Útközben bámultuk a pünkösdi smaragd tájat, a zalai lankás dombot. A völgy párát ontott, - s ahonnan a hajnali szerelmes szalonkák már rég odébb álltak, erdő alján két ölyv szárnyalt, s a piros pipacs kadmiumos foltjai, sötét vörös Pató Pálos bujasága itt-ott, emlékeztünk a jó Szinyei Merse Pálra.
Zala megye, Vas megye, még egy völgy, három kanyar és Viszák.
Ismerős, kedves arcok, koccintás, séta és a temető-kerttel szemben kezdődik az ünnepi program.
10 óra:Az ünnepség-sorozatot a tündérkertben, Avas József polgármester úr köszöntője nyitotta meg, s aztán az iskolások műsora következett, mesékkel, énekszóval.
A Tündérkert, valójában faóvoda, telis-tele csemete gyümölcsfával, mind-mind hungárikum, szilva, alma, körte, kis táblákkal megjelölve. Nem halnak ki az ősi ízek! Hozzáillőn, a most még gyerek, kicsi felnőtt a csemetéknek gondnoka.
11 óra: Tündérváró. Az új buszmegállót gyönyörű gyerekrajz kiállítás és a citerások muzsikája avatta fel.
12 óra: Főtér. Hymnus. Emlékezés Trianonra. Az ország, a lelkek és az életek fájdalmas szétdarabolásának keserveit a két testvér-község polgármestere idézte. Szarvas József elszavalta Was Albert: "Üzenet haza" c. versét. A felolvasást csönd követi, néma döbbenet.
A színész elneveti magát. "Így sikerült." Vastaps.
/Ezt a színészkedés nélküli természetességet szeretem a legjobban./
Écsi Gyöngyi bábművész szabadtéri bábelőadása, mindjárt ott a zöld gyepen, kedvesen, a kicsik bevonásával, népmesei elemekkel, öregember, pásztor-fiúk, szőke lány. Vásárian jókedvűen, aztán mire a mese véget ért, az óra delet üt, s felettünk a Nap is süt. Harangoztak. A gyomrunk korgott,elhúzták a leves marsot.
Indulás, vár minket a finom csülkös-babgulyás.
Pontosabban, előtte még a Galéria 46 új kiállításának a megnyitása.
Tenk László a barátság hangján szólal, egyszerűen, röviden, biztatással.
Embersége a művészetének titka, magyarázata. Embersége okán ragyognak fel képei a kiállításon, az Ajtó, az Elhagyott ház.
Ő, ha megszólal, a mondatait belső komolyság és a derű készen fogalmazva adja a szájába.
Nincsenek későn jött gondolatai, a történések maguktól történnek. Kiválasztott ember, úgy festő. Jelen van, és hagyja a képet megszületni.
A kiállító művészek:Csapó Anikó keramikus, Hegedűs Endre festőművész,Horváth János festőművész,Horváth Nóra festőművész,Kovács László fazekas,Krisztiáni Sándor szobrász, grafikus,Szkok Iván festőművész, - remélem méltó művekkel voltunk jelen.
A Kultúrpajtában Csernyus Lőrincz építész kiállítása, szép fotókkal és makettekkel. Nyíltan vállalt Makovecz tanítvány és munkatárs, higgadtan okos funkcionalizmussal, a posztmodern tanulságaival.
Végre itt a csülkös-babgulyás, pálinka, friss kenyér és hozzá az érem esélyes, ragyogó somló-hegyi borok Györgykovács Imre pincéjéből. Kitűnő, igazi volt minden.
Délután az Arcok Együttes szolgáltatta a zenét és a tánc lehetőségét, amit sajnos elmulasztottam.
Este 8 óra, Petőfi Sándor remekműve: A Helység kalapácsa. Érthetően, szépen artikulálva, nevettetőn, ihletett tehetséggel. Köszönöm az élményt mindazoknak, akiket illet, szívem és eszem csodálatával megtapsoltam a költőt, a színész Gál Tamást !!!, társát Bodonyi Andrást, és a PAJTAGAZDÁT, Szarvas Jóskát.
Búcsúzom a napi program szellemében:
"Hass, alkoss, gyarapíts s a haza fényre derül!"
Kölcsey Ferenc
Vers: A borról és a vízről (részlet)
Körbejárt a szomszéd bora,
Figyeltem a lépteket,
A cimbora egész furcsán lépeget.
Sokat kellett kóstolgatni,
Sokan voltunk borbírók,
Ízlelgettük, szakértettük,
Alkoholos nagyivók.
Tűnődtem az igazságon,
Hogy a bölcsek milyen bölcsek,
- Galileire gondolok.
Isten uccse, velem is a Föld forog.
#
Rám borult a csillagos ég
csillagképes kupolája
Mennyi ékkő került rája
Mindegyik egy hulló csillag,
Hulló ívük nem nyugodhat.
#
Fogadom, hogy borversenyen
festő leszek, nem pediglen
borszakértő, borbíró.
Hisz megtanultam a tanulságot,
hogy a tűzre, mi bent éget,
- Nektek, mondom bikficek
Ne igyatok mértéktelen
Még ha jó is az az ó bor
Hanem csak a friss vizet.
Szkok Iván