2014 - Események, gondolatok

Viszáki napló 2014

… Kezdetben a kultúra leszállt a földre. Akkor még nem is kultúra volt,  hanem az angyalok által énekelt és táncolt mennyei liturgia. Az emberek csak bámultak, úgy csodálkoztak, ahogy egy gyermek tud, majd szemérmetes igyekezettel elkezdtek ők is énekelni, táncolni, énekelve, táncolva építeni, és rájöttek, hogy az jó….

2012 és 2013 után a harmadik alkalommal vettünk részt a viszáki „közösségépítésben”. Evvel átléptünk az „egynyári” kategóriából az „évelőbe”. Az időpont változatlan volt, ugyanis mint minden alkalommal ezúttal is egybeesett a kultúrpajta[1] nyári programjával. Az „építés drámája”, a pajtaszínház és a Tündérkert[2] az a hármasság, ami Viszákot egyedivé teszi. Ugyanazok a gyökerek éltetik az őshonos gyümölcsfákat, az előadó művészet szentségét és az architektúra beavatási szertartását.                         

 Az első év kölcsönös tapogatózással telt el, aminek az eredménye a „Tündérkert csillaga” volt. Itt alakult ki az a mag, melynek tagjai aztán a következő két táborban is részt vettek és meghatározták a „viszákozók”[3] arculatát. Az alkotás öröme mellett a tábor legfontosabb hozadéka a falubéliekkel való, a kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat létrejötte volt.          

Tavaly már megnövekedett létszámmal kezdtünk egy kis fahíd megépítéséhez. A tervet a szerves építészet tantárgy hallgatói közösen készítették el a félév során egy pályázat keretében. A nyertes tervet aztán a TRISKELL irodában nyári gyakorlat keretében folytatták egészen kiviteli tervig. A híd építéssel együtt nyelvi értékmentés is történt Viszákon. Az építés előre haladtával ugyanis az idősebbek felidézték, hogy az ilyen gyaloghidakat börünek vagy bürünek hívtak. Ebből nagy társadalmi vita keletkezett a helyi kocsmában, hogy mi az igazi elnevezés. Végül a börü győzött. Így a keresztelőn és a hídavatáson „Börü a Tündérkerthez” név született. Viszákiak és a „viszákozók” egymásra találtak. Ne felejtsük el, hogy minden este a kultúrpajtában egészen magas színvonalú koncertek és színházi előadások zajlottak, melyeket Bradly népe közvetlen közelről a pajta galériájáról[4] élvezhettek.           

 Idén a társaság nagy fába vágta a fejszéjét. A résztvevők köre már nem csak építészhallgatókból állt. Más karokról és egyetemekről is jöttek. Egy kemence-kápolna építésébe fogtunk. Előre tudtuk, hogy ez az építés két évig fog tartani. Idén a kápolna szerkezete készült el. Jövőre marad a kemence, a befejező munkák és a belsőépítészet. Ezen a nyáron a „viszákozók” építészete egy magasabb szintre érkezett el.  A klasszikus építési folyamatok egymás utánja[5] és a közösség-építés találkozására gondolok. Mivel az építkezés helyszínén nem mindig volt áram és az elektromos kisgép ellátással is hadilábon álltunk, maradtak a kézi szerszámok. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a munka tényleges fakivágással kezdődött és a tető deszkázással ért véget, akkor elmondhatjuk, hogy ez alatt a szűk két alatt az építés drámája teljes volt. A határidőt[6] pedig tartani kellett. Most éreztük a település teljes támogatását, mely szerszámokban, tanácsokban, gasztronómiában és viszáki pálinkákban[7] nyilvánult meg a legerősebben. Ígéretet kaptunk, hogy jövő nyárra elkészül a tereprendezés és a kemence-kápolna vízelvezetése, valamint a faszerkezetek védelme. Jövő nyárig a viszákiak a helyszínen dolgoznak, míg mi a terveket készítjük el. Szarvas József a jövő évi kultúrpajta programot szervezi és a gyümölcsfák meg nőnek és termőre fordulnak a Tündérkertben.

Azt lehet mondani, hogy ilyenkor a kultúra Viszákon is leszáll a Földre.

„Érdemes közel lenni a földhöz, nem elfelejteni, hogy te is része vagy annak. Ha lehajolsz, esetleg megszúr egy tövis, ha átmégy a patakon, vizes iszapos leszel. Nem baj élsz. Miért gondolják az emberek, hogy mindent betonnal kell leönteni és műanyaggal kibélelni ?! Igen, kellenek a „vívmányok”, de hagyjuk már ezt a szegény földet lélegezni.”

                                                                                                Cseh Tamás

2014. augusztus 7.

Csernyus Lőrinc

[1] kultúrpajta vagy pajtaszínház: Szarvas József színész és a viszákozók állandó jellegű mentora által alapított és működtetett kulturális gyűjtőpont.

[2] Tündérkert: a helyre jellemző őshonos gyümölcsfák kertje. minden fának gondnoka van

[3] viszákozó: Bradly népéből származó kis létszámú etnikum. Védőszentjük: Sir Hunch Lionel és fia Senor Hancho Silverado. Hunch a magyar háncs szóból származik.

[4][4] pajta galéria: viszákozók szálláshelye

[5] alapozás, szerkezetépítés, ácsszerkezet és fedés

[6] határidő: a határidő előbb közeledik aztán távolodik. Régi viszákozó mondás, mely sok bölcsességet és élettapasztalatot hordoz magában

[7] Viszákra jellemző és minden háztartásban fellelhető üdítő nedű. Eredete az idők homályába vész. Alapanyaga a Tündérkerti gyümölcsfák termései. Eredeti neve:  Tündérkerti angyalkönny.

 Levél Szávai Viktória színművésznőhöz

 Drága Viki !

Láttad.

Ilyen az amikor nem a szakmámat, mesterségemet űzöm Budapesten , hanem Viszákon vagyok, élem a botcsinálta kultúraközvetítő örömteli életét.

Viszákon.

A Pajtaszínház és Galéria önmagában árva kezdeményezés lenne, ha nem volna képes szervülni a falu életébe.

Márpedig ön céllal, gőgös önmegvalósító szándékkal nem tud.

Mikor megismerkedtem a gyümölcshagyaték mentésének gondolatával, akkor döbbentem rá, amikor lassú elhalásra, pusztulásra ítélte az ember e csodálatos örökségét, csak úgy döntött saját kultúrájának elhalásáról is. Ebben partnere senkinek sem lehetek.

Viki, nem túlzok.

Ebben a folyamatban élünk.

Egyre kulturálatlanabbak vagyunk. Egyre kevesebb szavunk, fogalmaink vannak  egymás felé amin ugyan azt értjük!

Na de! Nem lennék az aki, ha ebbe bele nyugodva lennék, boldog viszáki nyaraló tulajdonos.

2007-ben kezdte el működését a Pajtaszínház és Galéria .

2009-ben született meg a viszáki Tündérkert. ( ma már közel 100 hagyatékőrző kert virul szerte Kárpát- medencében )

Azóta elkészült benne a Tündérkert csillaga, a " Börü ", s idén elkezdtük építeni - de hiszen láttad - a kemence- kápolnát!

Megannyi megvalósult , összeműködni akaró apróság, mely organikus kultúrahordozó, közösségerősítő szándékot mutat. Ebben örömöt látok, lelek, mint minden összeműködő ,közösségben végzett cselekvésben. Mert a kultúra az emberek folyamatos együtt munkálkodása közben születik úgy hogy nem is hívja annak.

Drága Viki, láthattad,  építésznek készülő fiúk-lányok, kézműves visszatanulóként,  hogyan próbáltak szavakat keresni egymás felé, hogy megépíthessék Viszákon referencia munkájukat.

Itt jegyzem meg, jövőre a"Kemence építő hét II " alkalmán Kovács Laci fazekas, kemence építő közreműködésével befejezzük azt. Csernyus Lőrincz, a Kós Károly Egyesülés és a srácok visszajönnek. Mert örömmel hoznak létre - sok régibe kapaszkodva - új értéket.

Ebben vagyok és leszek közvetítő partner. Örömmel, és cselekvőn.

Fantasztikus volt újra megélnem, ha az összetartozókat megpróbáljuk összetartani abból csoda születik.

Mert az történt július 12-18 között Viszákon, amikor épült a kemence-kápolna, az én már működő kemencémben sült a pogácsa, a Galériában Sulyok Gabriella grafikus, valamint a T.ART Kert közösség munkái, esténként Csongor és Tünde Celldömölkről, Mesebolt Szombathelyről, Csehov Beregszászról,

HOBO , a Nemzeti Színházból, a Góbé együttes és Ti Budapestről.

Szerettünk élni, öröm volt tevékenynek lenni és egy táborban voltunk.

Viki, Viszák és én  visszavárunk.
Szeretettel ölel ,Szarvas Józsi

Levélféle Szelényi Annához!

Kedves Anna, talán emlékszel: első találkozásaink, beszélgetéseink során felmerült az az igény, hogy olyan fórumot hozzunk létre, amelyik bemutat, érzékeltet,ajánl. Közösséget !

Olyan közösségi létezésben gondolkodtam, amelyik folyamatosan tevékenykedik. Egymásra figyelve, úgy, hogy közben kölcsönös  büszkeséggel tekintünk  barátaink mindannyiunkat hitelesítő tevékenységére. A Tiedre is. Ami akkor, (talán 4 éve?) elv volt, ma már valóság.

Olyan folyamatos láttatásban dolgozunk, -amit színvonalán mutat ez a honlap. A KULTURPAJTA. - ami a mienk, része munkánknak, hétköznapjainknak. Ahová jó benézni még akkor is, amikor látszólag nem történik velünk, körülöttünk semmi. Hiszen olyan nincs hogy valaki ne csinálna valamit. Ha a pajtában nincs épp semmilyen rendezvény, akkor Tenk Laci állít ki valahol, vagy Szkok Iván, Hegedüs Bandi, Varga Patrícia Minerva. Ha nem avat Tündérkertet Kovács Gyula valahol Kárpát-medencében, akkor színházba jöttök, vagy pálinkát kóstolunk Gyulánál, esetleg én megyek Siófokra, Szegedre vagy Szombathelyre hírelni büszkeségeinket, Tündérkertjeinket.

Tegnap hívtam Pungor Évikét, s amikor megkérdeztem : -hogy van Évikém?, azt válaszolta : -Istennek hála kijöttünk a télből s megéltük a tavaszt !

Valahogy én is így gondolom. Azzal kiegészítve, hogy 2013 szeptember második vasárnapján kezdte meg téli álmát aludni a viszáki Pajtaszínház és Galéria, és úgy éled fel  2014 ÁPRILIS 26-ÁN, hogy a közben eltelt télben és tavaszon fantasztikus élményekben volt részünk.
A fent említetteken kívül hadd emlékeztessek a március 29-én avatott első budapesti Tündérkert megszületésére Békásmegyer-Ófaluban, mely ünnepség megszólalásig emlékeztetett egy Viszákon megszokott rendezvényre. Nem fantasztikus ?

SOHA NEM ÉREZTEM VISZÁKOT ILYEN KÖZEL BUDAPESTHEZ !

Ezzel a levél félével csak azt az élményemet szeretném megosztani, hogy immáron van bennünk, köröttünk egy olyan organikusan működő létezés folyamat, ami megállás nélkül tevékeny és élményszerű. Ezért vagyok én hálás nagyon találkozásaimért Veled, Tenk Lacival, Kovács Gyulával, Csernyus Lőrinccel, Ambrus Lajossal. De említhetem Kovács Lacit, U Nagy Gábort, Róka Katát, Sibinger Miklóst, csakúgy, mint Avas Jóskát, Bicó Zolit, Pungor Robit, Bözsikét, Évikét, Gérnyi Gyulát vagy Mihály Tamást.

Anna, tudod jól, a névsor végtelen. Hiszen lehagyhatatlan róla Szabó Ádám, Dresch Misi, Gál Tamás, csakúgy mint Kassai Pista és Berecz András is. Folytassam ? Egyszer megteszem! Leírom történetünket csak nevekkel !
Most zárásul csak annyit, köszönet illeti azokat is akik látogatnak minket! Mert ehhez az egyre táguló - Tündérkerti -  közösségünkhöz vendégeink, látogatóink is  tartoznak.

Kedves Anna, még egyszer köszönöm neked is hogy él, létezik és látszik ez a szép és tevékeny közösség!

Barátsággal ölel : Szarvas József

2011

2012

2013

Kaszás Attila színművészete magyar örökség díjas.

 A színművészet alap filozófiája: az embernek, ember által való ábrázolása.

Amikor elment, sokan megdöbbentünk, milyen sokan vagyunk, akiket megindított korai eltávozása. Hogy csinálta? Mikor? Sokat dolgozott. Színház, (Vígszínház, Győri Nemzeti Színház, soproni Petőfi Színház, Újszínház, Nemzeti Színház), film, tv, rádió, szinkron, drámai és zenés szerepek, pódiumok. Ezek munkák voltak, feladatok. Szakmányban, közönség előtt. De éreztük, ő közösséget teremtett maga körül, olyan közösség teremtő képességgel, amely nem magyarázható szakmánk sajátosságával. Még azzal sem, milyen fess férfi volt. És mégis, hogy csinálta? Mikor? A színészet magányos szakma. Készek és képesek vagyunk befelé figyelni, magunkat megmutatni, katarzis születésének lehetőségét rejtve. De ritka az olyan összeadó, összefogó jelenlét, amely ilyen nagy közösségre talál. Emberként állt előttünk és nem szerepként. Járt közöttünk egy nagy erejű férfi. Nem. Járt közöttünk egy ember, aki férfi volt, magyar és színész. Magyar színészként tudta meggyőző erővel, tehetséges, megnyerő, fess férfinak, csinos nőnek láttatni hallgatóit, nézőit, ismerőit, barátait. Ereje nagy. Így, jelen időben. Jár közöttünk egy ember és minket arra késztet, biztat, itt maradókat, fedezzük fel magunkban ezen örökség szellemet, lelket erősítő gyönyörűségeit.

Örököltem valamit. Rám bízatott. Dolgom van vele. Erkölcsi parancs, hogy tovább adjam.

Kérem engedjék meg, hogy röviden bemutassam egy megismételhetetlen élet példa nélküli következményeit.

Kaszás Attila barátai létrehozták a Kaszás Attila szellemi hagyatékát őrző alapítványt.
A Nemzeti Színházban dombormű, előadói terem őrzi nevét, a Vígszínházban bérlet és élő szájhagyomány.

A felvidéki Zsigárdon az általa alapított közösségi ház és az évente megrendezendő Kaszás Attila kulturális hetek emlékeztetnek rá.

Csak úgy, mint a komáromi Jókai színház előtt felállított egész alakos szobra és a róla elnevezett versmondó verseny.

Az őrségi Viszák és a felvidéki Zsigárd testvérfalvak.

Kárpát-medence végtelen fajtagazdagságú gyümölcshagyatékát közösségerősítő szándékkal mentő Tündérkert mozgalom egyik éke a zsigárdi Attila kert.

Járt közöttünk egy férfiember, nyomában költészettel. Kaszás Attila színművészete magyar örökség díjas. Igen, mert az a teremtő szellem, amely ily erővel tud jelen lenni napjainkban, sok-sok új ünnepet teremtve, szép magyar örökség. Nem gondolunk rá minden pillanatban, cselekvőn tesszük kultúránkat, éljük, úgy, hogy nem is hívjuk annak. Örökösök vagyunk. Volt, van egy kollégánk, aki határokat átívelni jött Budapestre. Verset mondani, hegedülni, énekelni. Nekünk, akik azt sem tudtuk, hogy innen vagyunk vagy onnan, mi az, hogy odaát meg ideát.

 Büszkék voltunk a társaságára, barátságára, ahogyan ő is büszke volt családjára, barátságszövő gasztrotehetségére, választékos borkultúránkat ajánló kedvére. Igen, büszke volt Takler Ferencre. Büszke volt magyarságára. Csehszlovák állampolgárként halt meg, mert nem volt hajlandó felvenni a magyart. Mert azt tőle nem vehette el senki. Mert az neki járt. Az neki ősi jussa. Meg is tartotta mindhalálig. Szerettük.

Szarvas József

Sajtóreggeli - Békásmegyer-Ófalu 2014 február 22 délelőtt 10-14 óra között

Mindenről a 2002-es év tehet. Abban az esztendőben szerződtem a Nemzeti Színházba, ismerkedtem meg Pórszombaton az erdész Kovács Gyulával, Budapesten a festőművész Tenk Lászlóval. 
A következmény: 12 éve vagyok a Nemzeti Színház tagja, Kárpát-medencében több mint 60 őshonos gyümölcshagyatékot őrző, közösség erősítő "Tündérkert" található, megalakult a T.ART Kert művész csoport. Így formálva egy új kulturális hagyatékőrző mozgalmat.

Február 22-én a Szent József Házban "Őrizzük meg Jövőnket" címmel, un. sajtóreggeli keretén belül e gondolat mutatkozott be Budapesten.Természetesen az alább látható pillanatok nem tudják visszaadni e délelőtt minden ízét, de azt azért elmondhatom: a "hetési értéktárnak" köszönet és hála a gasztronómiai csodáért. Meggyőződhettünk újfent arról, hogy nemzeti kultúra nincs nemzeti, őshonos gasztronómia feltámasztása nélkül. Ha már nincs asztal, amiről magunk termesztette élelmet fogyasszunk, akkor nem beszélhetünk közösség megtartó kultúráról. Mert az nem kultúra, hogy elpusztítjuk falvainkat, felszámolva az állattartást, növény és gyümölcstermesztést, valamint épített örökségünket, hogy azokat "kulturokba", koncerttermekbe, skanzenekbe léptetjük-menekítjük, s kultúra fogyasztóként, vásárlóként gondolunk a valaha volt természetességre.

A kultúra az nem árú. Az teremtmény. Kultúrát nem vásárolni, csak csinálni lehet. A kultúra az minden. Minden tudás, tapasztalás és szorgalom. A kultúra nem pénz, hanem érték, amit évszázadok, évezredek alatt, tapasztalati úton létre hozunk, megőrzünk, majd örökítünk, s egy mozdulattal ( pár óra, év, évtized) felszámolunk. Itt tartunk most. Felszámoljuk, vagy elősegítjük, közömbösen tűrjük, egyre megy. Elszenvedői, tanúi vagyunk: a kulturálatlanság mint gyűri le a kultúrát.

Mindig örömhír, jó hír ha ennek ellenkezőjét éljük, tesszük. E bekezdést le sem írnám, ha nem lennének meg a friss, üde, nem kis szorgalmat, kitartást, kreativitást igénylő, ma már egyre láthatóbb kivételek. E kivételek egyike mutatta meg magát Békásmegyeren, hogy hírt adjon: 2014 március 29-én Gallai Mátéék életre hívják Budapest első gyümölcshagyaték őrző Tündérkertjét.
Ott leszek. És nagyon boldog. Ajánlom figyelmükbe e néhány fotót, amelyen a nagy hetési asztalon - köszönöm Virágh Zolinak - megtalálhattuk Viszákról: Gérnyi Gyula pálinkáját Pungor Évike és Mihály Bözsike csodálatos ízű pogácsáját. Azért Évike aszalt gyümölcse is elfogyott. Kovács Gyula pálinkájára nincs jelzőm. Azt kóstolni kell. És igen...Akik ellátogatnak a Szent József Házba, találkozhatnak a T-ART Kert művész csoport bámulatos kiállításával.

Szarvas József

U. i.: Aki nem hallotta még a Góbé zenekart játszani, javaslom, pótolja!

Vissza